Engem általában megtalálnak bizonyos könyvek. Így volt ez Jaume Cabré, napjaink egyik legfontosabb katalán írójának ezzel a könyvével is. Imádom a kirakós játékokat, és kicsit ebben a szellemben olvastam ezt a több szálon futó, zömében a spanyol polgárháború utáni időszakban játszódó, nagy ívű történelmi regényt. A cselekmény felvázolása nem könnyű, egy oknyomozásból indul ki. A cselekmény jelen idejű részében egy tanárnőt megbíznak azzal, hogy gyűjtsön anyagot a környék iskoláiról, és az egyik lebontásra ítélt épület tantermében, a tábla mögött 1944-ből származó naplókat talál, melyeket az akkori tanító, Oriol Fontelles írt. Ebből a naplóból bontakozik ki a regény másik szála, mely újra és újra összekapcsolódik a jelennel, hogy a végén minden értelmet nyerjen. Mikor olvassa az ember, beszippantja ennek a kornak a miliője a maga szörnyűségeivel, árulásaival és persze szerelmeivel. Miközben az emberek élnek, szeretnek, gyűlölnek, hazudnak, elmúlnak, a Pamano folyó távoli zúgása összeköti őket, szétszakíthatatlanul.
