Huszonöt éve az esküvőnkre készülve az Atya megkérdezte, mi a kedvenc Ige helyünk, hogy azt szőhesse be a szertartásba. A bizonytalan hallgatás után inkább meghívtuk őt az esküvő utáni borkóstolásra, a borkúthoz. Így esett, hogy a szentbeszéd Jézus első csodatételéről szólt:
„Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne”
A végére mindenki – a hívő és a nem hívő ismerőseink, mind – elégedett volt. Mondhatnám, ez a szekszárdi bor „csodája”, de sokkal inkább azt hiszem, hogy ez annak az ősi szertartásnak, azoknak az egyszerű emberi gesztusoknak a csodája, melyeket Jézus az utolsó vacsorán ránk hagyományozott.
A szentmiséről minden gyakorló hívőnek van egyrészt hittanórán tanult iskolás fogalma, másrészt a „szokás” révén önkéntelenül is megélt képe, aki pedig a vallásgyakorlat körén kívül van, egyszerűen csak el kell mennie a liturgiára, hogy lássa, mi történik benne. A tapasztalat azonban nyilván nem elég. A szentmise liturgiája nem értelmezi önmagát, ezért hasznos kézikönyvekre mindig szükség van, hogy általuk a hívő személy és a kereső ember egyaránt felfedezze a szimbólumok változatosságát, a mögöttük rejlő univerzális tartalmat, a precíz rituális szerkesztést, és a szentmise liturgiájának az egyház hitében betöltött mély és megkérdőjelezhetetlen jelentőségét.
A magyar kereszténységnek van egy ezeréves és máig ható központja, a pannonhalmi szerzetes közösség, amely ma is azt teszi, amit egykor elkezdett: összekapcsol minket a nagyvilág keresztény közösségeivel. A jelen esetben például azzal, hogy a „Napjaink Teológiája Sorozat” keretében hiánypótlóan fontos könyvek sorát adja ki. A magyar könyvkiadásból, a tudományosságból az utóbbi időkig fájóan hiányoztak azok a szakmailag megkérdőjelezhetetlen, de közérthető és olvasmányos munkák, mint amilyen ez a könyv is.
Jeremy Driscoll bencés szerzetesnek, a római Szent Anzelm Egyetem amerikai tanárának a szentmise misztériumába bevezető könyve ebből a szempontból jelent különös értéket. Nem akar olyat mondani a miséről, amit még nem tudunk, amire nem gondolt még senki, nem akar teológiai forrásmunka lenni, és nem szeretné a teológiai hagyomány összefoglalását sem nyújtani az általa (bölcsen) meghatározott terjedelmi korlátok között. A könyv meghívás a közös tapasztalat megszerzése felé a mise során, melynek szervezője, illetve a liturgia forgatókönyvének pontos összeállítója nem más, mint Isten. A könyv egységes rátekintés a mise liturgiájára, egy könnyen követhető, minden lényeges pontot átfogó, mindenkinek címzett, impozánsan gondozott elmélkedés során.
Egyenesen a misztérium szívébe vezeti el olvasóit; egyszerűen, és ahogyan a cím ígéri: mindig a történésre irányítva figyelmünket. Kézen fog és lépésről lépésre kalauzol végig a rituális történéseken ahhoz az egyedülálló eseményhez, amely a szentmisén végbemegy. Igen, a szentmise megváltásunk eseménye „test”-közelben: Isten a mi szavainkat, emberi gesztusainkat, anyagi világunk elemeit használja fel, hogy cselekedjen életünkben. Ebbe az eseménybe léphet be az olvasó Jeremy Driscoll nagyszerű könyvének segítségével, amely teológiai és spirituális mélységének, ugyanakkor közérthető stílusának köszönhetően egyaránt válhat életünket formáló lelki olvasmánnyá és imacsoportok közös elmélkedésének kiindulópontjává; jól használható sorvezetőként az eukarisztiáról szóló katekézishez vagy teológiai tankönyvként is.
“A könyv írásakor az az egyszerű alapelv vezérelt, amely szerint minden komoly keresztény számára nyitva kell, hogy álljon az út a szentmise mély megértéséhez. … Egyszerűen és nyíltan akarok beszélni. Meg akarom mutatni, hogy mit jelent a mise, és hol van a középpontja. Szeretném hangsúlyozni a címben szereplő történik szót, mert valóban ez a lényeg. Valami történik a misén. Isten cselekszik! Isten cselekszik, hogy üdvözítsen minket.”
