A „Szekszárdi Magasiskola” Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia és Írói Mesterkurzus immár tízedik éve aktív résztvevője az író szekszárdi kultuszának: természetes, hogy Mészöly Miklós születésének centenáriumára antológia készüljön a „Magasiskola” közreműködőinek írásaiból. A kötetet Szekszárd Megyei Jogú Város, és a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár támogatásával a Kalligram Kiadó jelentette meg. Nem véletlenül, hiszen a Kalligram számos Mészöly kötetet és újrakiadást is gondozott. Nem mellesleg a kiadó vezetője, Mészáros Sándor maga is Tolna megyei, bonyhádi születésű, sőt mi több, számos alkalommal volt előadó vendége a „Szekszárdi Magasiskola” programsorozatának.
Fontos ez a kötődés, hiszen a kötetben szereplő 36 szerző is, mind kapcsolódik Szekszárdhoz. Ki a Mészöly Miklós–díjon keresztül, mint Csabai László, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Győrffy Ákos, Márton László, Péterfy Gergely, Szabó Róbert Csaba, Szilasi László, Szkárosi Endre, Szolláth Dávid, Zalán Tibor. De a kapcsolat létrejöhet a „Szekszárdi Magasiskola” programjain keresztül is, ahogy az Baranyai László, Bazsányi Sándor, Berka Attila, Géczi János, Gerőcs Péter, Kukorelly Endre, Móser Zoltán, Orcsik Roland, Sós Dóra, Székelyhidi Zsolt, Szilágyi Zsófia, Szörényi László, Tóth Krisztina, Vass Tibor, Vörös István esetében történt. Persze az antológiából nem maradhattak ki a hallgatók: Forgács Péter, Hacsek Zsófi, Margetin István, Nagy Izabella, Rigó Kata, illetve a szervezők: Dicső Zsolt, Gacsályi József, Jankovics Zoltán, Liebhauser János, Lovas Csilla képviselői sem.
A névsor vegyes, de mindannyian kapcsolódnak (kapcsolódunk) Mészöly Miklós életművéhez. Ez a kapocs szervezi a változatos műfajú alkotásokat egységes kötetté. A korábban megjelent, ám mégis ide kívánkozó írásokon túl, zömében friss szövegek alkotják az antológia gerincét. A kötet létrejöttét és alapkoncepcióját összegző bevezető után vers, tárca, (készülő) regényrészlet – három is –, értekező tanulmány, Mészöly alakját vagy írásművészetét megidéző kispróza, és természetesen számos szubjektív emlékező írás is megtalálható a kötetben. Az írások sorát az Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékház fényképgyűjteményéből válogatott fotósorozat zárja „Kezek. Válogatás Mészöly Miklós fényképeiből” címmel.
Az antológia címét is adó írásában – sokunk helyett – Győrffy Ákos fogalmazza meg a kötet Mészöly Miklós életműve előtt tisztelgő alapgondolatát: „Sokat tanultam tőle, talán tőle tanultam a legtöbbet, bár nehezen tudnám megmondani, pontosan mit is tanultam. Mészölynél az ember végül is mindig a csendhez jut el. Róla lehet a legjobban hallgatni. Addig feszítette a mondatait, hogy végül áttetszővé váltak. Átfénylik rajtuk a dolgok mögötti örök hallgatás.”
