A múlt század húszas éveiben született Doór Ágnes írónő harmadik ifjúsági regénye a Kinek kell egy ilyen Balázs? 1986-ban jelent meg.
Az egyik főszereplő Szatmári Zsófi, aki most kezdi a gimnáziumot. A 70-es évek végén járhatunk, valahol Észak-Magyarországon. Nyári szünidő van. Zsófi egy magányos kirándulása során a falu fölött húzódó hegyek között megbúvó barlangban rátalál egy vad, éhező, koszos, 10 év körüli kisfiúra, aki élelemért könyörög. Ő Balázs, gyermekotthonból szökött meg. Most itt él a barlangban egy kecskével. Összebarátkoznak. Zsófi naponta fölmegy a hegyre Balázshoz, élelmet, ruhát, takarót hoz magával. Gondozza a kisfiút, akinél ő alig idősebb. Beszélgetéseikből kirajzolódik a kisfiú sorsa. Zsófi nagyon aggódik, mi lesz Balázzsal, aki megtiltja neki, hogy róla bárkinek is szóljon.
Egy hatalmas nyári vihar megrongálja a barlangot. Zsófi láztól öntudatlan állapotban talál a fiúra. Segítséggel lehozzák a hegyről. Zsófiékhoz kerül, ahol lelkiismeretes ápolást kap a kisfiú. Zsófi szerető családban él. Mindannyiuk megszereti és szívén viseli Balázs sorsát.
A fiú meggyógyul, de mi legyen ezután?
Balázs visszakerül az intézetbe. De ez a helyzet senkinek sem jó. Kibomlik előttünk egy szövevényes történet. Látjuk a kisfiú sodródását, elszakadását a szüleitől, kínlódását az otthonban, a szökését, a rettegését, hogy újra intézetbe zárják.
Nyomon kísérhetjük a vér szerinti édesapa rossz döntéseit, amik eldőlő dominóként zárják el a jó lehetőségét is előle.
Megismerjük Zsófi harcát. A szülei mindenben támogatják, de a döntést neki kell meghoznia. Egy életre szóló döntést, ami egy másik életről szól, és annyi más ember életét is befolyásolni fogja. Zsófi gondolkodik, mérlegel. Gyerek még, de felnőttként küzd. Van támasz mögötte, de egyedül kell kiválasztania azt az utat, amelyen tovább lehet, tovább kell mennie. Ismét egy könyv a bátorságról, a választásról, az emberségről. Tiszteletre méltó Zsófi belső küzdelme. Kinek az érdekei fontosabbak? A kisfiú családjában elmebeteg van. Ha Balázs is örökölte? Ki neki ez a kisfiú? Miért vállalja egy életre egy idegen élet nehézségeit? Annyira szereti? De ki van őhelyette? Ki áll ott, ha ő nem? Már közel lépett hozzá, már felelős érte, akár szereti, akár nem. Van-e joga már hátra lépni, Pilátusként emelni tiszta kezeit? Kérdezheti-e a jólét biztonságából, mi közöm hozzá? Sorsára hagyhatja-e az eltaszított kisfiút, aki mögött csak ő van? Mit diktál a szíve?
Balázs nem csupán Zsófi döntésének tárgya. Főhős ő is, szabad szellemű, küzdő. Nem ő a felelős lényét összezúzni készülő, útjait már a kezdetektől lezárni akaró, fenyegető rosszért. Kiáll önmagáért. Szökik a semmibe, mert ahol van, az mindennél rosszabb. Életbátorság birtokosa, elindul, a rabságnál bármi jobb. És még bármi történhet – és történik is. Rátalál Zsófi. Két egymáshoz méltó lélek. Csak akkor nem történik semmi, ha nem indulunk el. Balázs elindul, de ennél többet nem tehet. Szívszorongva várja Zsófi döntését.
Hogy ez a döntés még nehezebb legyen, a kisfiú cigány származása miatt, az előítéletekkel is meg kell küzdeni.
Vajon hogy dönt Zsófi? Eljön-e a kegyelem pillanata? Minden kérdésünk választ kap, kivéve egyet, mi lett a kecskével?
Ismerjük meg ezt a regényt! Kamaszkortól bárkit kairosz idejébe emel.
