Katherine Paterson amerikai misszionárius szülők gyermekeként Kínában született 1932-ben. Az első nyelv, amin megszólal, a kínai. Később már az Egyesült Államokban él a családja. Itt szerez előbb irodalom-, majd hittanári diplomát. Gyermekkönyvíróként számos elismerést kap, köztük a legrangosabbat is, az Andersen-díjat, 1998-ban, melyet a gyermekirodalom Nobel-díjának tekintenek.
Csillagnéző című ifjúsági regénye 2002-ban lát napvilágot, magyarul 2005-től olvashatjuk.
Főszereplője a 12 éves Angel Morgen, aki édesanyjával, Vernával és 7 éves öccsével, Bernie-vel él. Minden szombat délelőtt évek óta a börtönbe mennek a fogvatartott édesapa látogatására.
Aztán egyszer csak mindenestül megváltozik az élet. Vidékre utaznak a sosem látott dédnagymamához. Az édesanya az első éjjel eltűnik, magára hagyja gyerekeit. Angel-re szakad az élet. Idegen a nagyi, a táj, a környezet. Furcsa és szegény körülötte minden. Alig van élet is, étel is. Mindent megtesz a fönnmaradásért és öccse ellátásáért. Ez a kislány az egyetlen a családban, aki felnőttként vállal felelősséget, miközben mindenért önmagát vádolja.
Annyi mindennel kell szembenéznie. Elhanyagoltság, elhagyatottság, kirekesztettség az iskolában, helyzetük takargatása, nehogy ismét intézetbe kerüljenek. Egyetlen öröm a kilátástalanságban, hogy valaki fölemeli a tekintetét az égre, távcsővel mutatja Angel-nek a csillagképeket, tanítja a csillagok rendszerére. Kitágul a horizont, emelkedik a perspektíva, erőt ad a kislánynak, hogy van szép a világban, ha messze is, de mégis emberi szemmel is látható. A csillagok iránti érdeklődése megadja az iskolai könyvtáros barátságát, szeretetét, aki szép lassan támasza lesz a kislánynak.
Angel elfogadja ezt a világot. Nem lázad. Ismerkedik, ahol tud és elfogadják, segít. Megpróbálja a másik helyébe képzelni magát, és így elhallgatnak a vádak. Lassan simul és tisztul Angel körül a világ, kezd kicsit otthonossá válni az, ami nemrég még annyira taszító volt. Aztán újabb megpróbáltatás, anyja öccsét is elrabolja. Magára marad a dédivel. Azt is elviseli, hogy ő nem kell az anyjának, bizonyára benne a hiba. Éli tovább csillagokat kereső kis életét. és amikor legnagyobb vágya teljesülne: ő is fontos, érte is eljő valaki -, addigra már a kislány maga változik, és válik apró csillaggá. Mert egy éjszaka megjelenik a szeretett édesapa, és magával vinné a lányát. Angel azonban akkor már tudja, nem mehet: már megszerette a nagyi, már számít rá, már szereti ő is a nagyit. Eddig irányították a sorsát, más döntött helyette. A lány most szembesült vele, hogy a felnőttek sem választják mindig a jót. Kiáll már magáért és másért, nem hagyja, hogy más döntsön életéről, rosszul. Fölismeri az igazságot és mellette marad.
Mire a csillagokról mesélő ember meghal, Angel már maga is képes tájékozódni az égen és látni, érteni a fénylő rendszert. De ugyanúgy képes látni a földön is. És a legszebb, hogy addigra már őt is látják. Angel hazaérkezik, és annyi más embert is hazavezet. A legrosszabbnak tűnő út is vezet valahová, vezethet a jóra.
Bárkinek lélekemelő olvasmány a Csillagnéző. Ebbe a pozícióba emelkedik az olvasó is. Csillaglátókká tesz minket.
