Doór Ágnes írónő 1924-ben született. Második ifjúsági regénye az Anya, hová lettél 1983-ban jelent meg. Elfeledett szerző elfeledett műve. Fedezzük fel újra, mert érdemes. A ma gyermeke és ifjúsága szüleik és nagyszüleik gyermekkorának világába kaphat bepillantást, ha elolvassa ezt a nagyszerű regényt.
Főszereplője Keresztes Péter, becenevén Tádé, 13 éves, kitűnő tanuló fiú. Látszólag minden megadatik neki. Szerető család, jó anyagi körülmények. De valami hibázik, valaki hiányzik nagyon. Az édesanya, aki nem tért haza egy svájci nyaralásból, ahol férje tragikus balesetet szenvedett. Péter, és kisöccse, Roli szülők nélkül marad. Az apai nagymama és a nagybácsi feleségével, Valival neveli a két fiút. Rolinak könnyebb, nincsenek emlékei. De Péternek vannak, bevillannak képek, maró kérdések merülnek fel, amikre sehonnan nem érkeznek meg a válaszok. Hiába szögezi Péter ezeket nagyanyjának, nagybátyjának, mindig a hallgatás falaiba ütközik a tépelődő fiú.
Egy nyári táborozáson Péter rájön felvillanó emlékképei alapján, hogy abban a faluban éltek, ott dolgozott körzeti orvosként édesapja, melynek határában a tábor működik. Bemerészkedik a faluba, egy néni fölismeri, beszökik hozzá beszélgetni. Az orvosi rendelőben a betegektől szüleiről hall. Egy létező, széttépett valóság foszlányait fedezi föl. Fölkorbácsolódó érzelmei hajtják múltja titkainak megfejtésére.
A kezdődő új tanévben vasfegyelemmel németül kezd tanulni, mivel megtudja, édesanyja az NDK-ban él. A következő nyáron nyelvi táborba jelentkezik, ahonnan megszökik, hogy megkeresse édesanyját. Sok száz km-t tesz meg egyedül, idegen országban, kevés nyelvi tudással a bátor kamasz. Idegfeszítő kalandokba keveredik. És a történések során megismerjük a fiú gondolatait, lelke kínlódását, ami űzi azért, hogy megtudja, amit nem tud, amit elhallgatnak előle. Pedig az a történet az övé, hozzá tartozik, és mindenképpen tudnia kell, hogy élni tudjon majd vele. A saját titkai nyomába ered. Nehéz úton kell végighaladnia, amihez különleges erőre és képességre van szüksége. Úgy is mondhatnám, a most divatos szóval, hogy szupererőre. De akkor még ez az erő nem kívülről jött, ki tudja milyen hatalomtól támogatva, hanem belülről. Pétert szíve ereje támogatta. Belső meggyőződése, családjához fűző, eltéphetetlen kapcsolódása, a tiszta szeretetet, hogy megértse, mi történt, anyja miért döntött úgy, hogy magára hagyja két pici gyermekét.
Végül megtalálja édesanyját. De vajon kit talál? Megérte-e a hosszú, kockázatos út? Megkapja-e a válaszait? Mire nő fel, mit ért meg a világ dolgaiból, merre veszi élete útját ez a talpraesett, tépelődő, bátor fiú? Ezekre a kérdésekre adja meg a választ Doór Ágnes kalandokban is bővelkedő regénye. 13 éves kortól bárkinek értelmes kikapcsolódást, épülést és tovább gondolni valókat ad ez a könyv. Záruljon az ismertetés a regény egy részletével.
“S egyszerre rászakadt az út; végtelen út volt, kisgyerekként Násfáról kezdett vándorolni rajta, minden lépése, amelyet megtett, valami módon, törvényszerűen ide vezetett, s mégsem érzi, hogy célba ért, vége az útnak… Ki tudja, hol ér véget… S véget ér-e egyáltalán? Megpihenhet-e? Meg nem történtté lehet-e tenni a szülei nélkül eltöltött gyerekkort, vagy örökkön-örökké keresni fogja a szüleit, azt a gyerekkort, amelyet élnie kellett volna, s amely nem adatott meg neki?…”
