Katherine Paterson neve néhány hónapja még teljesen ismeretlen volt számomra. Mára azonban az amerikai Andersen-díjas írónő véglegesen elfoglalta helyét szeretett szerzőim között. Írásait, amik magyar nyelven is elérhetők, elolvastam. Utoljára hagytam az 1978-ban íródott, magyarul először 1986-ban Göncz Árpád fordításában megjelent A nagy Gilly Hopkins című gyermekregényét.
Én könyvvel így még nem jártam. Ha nem lett volna már kedves írómmá a szerző, bizony pár oldal után a sarokba hajítottam volna olvasatlanul. Már csaknem kétharmadánál jártam az írásnak, amikor még mindig olyan sarokbahajítós érzésekkel fogtam a kezembe. De Katherine Paterson kiváló író, bizonyára most is mélységes mély üzenetet közvetít, amire egyre nagyobb kíváncsisággal várakoztam, mert most valóban mélyre sikerült rejtenie azt. Azért is végigolvasom, határoztam el magam. Nagy szerencsémre.
A regény főszereplője a 11 éves Galadriel Hopkins, azaz Gilly. Család nélkül nő fel, csak a nevelőszülők cserélődnek az életében. Gilly nem kedves. Nagyon okos. Hirhedt a tetteiről. Önmagát zsiványnak mondja. Híre már megelőzi jöttét. Senkit és semmit nem tisztel. Értelmével, ravaszságával kitűnik a környezetéből. De ezt az előnyt rosszra fordítja. Durva, csúnyán beszél, bánt, sért, lenéz mindent, mindenkit. Kezelhetetlen és idegesítő. Mindenütt fölfordulást okoz. Már-már szinte gonosznak mondható. Lelkében harag dúl, az ember retteg, mikor milyen kártékony ötlete megvalósításán munkálkodik éppen. Nem egy csipkés lányregénybe illő főhős.
Egyetlen emberi vonása vágyódása szépséges, ismeretlen édesanyja után, aki eldobta őt. Aki miatt otthontalanul hányódik a világban. Az egyetlen, akit nem okol, nem vádol, aki felé igyekszik mindeneken át. Aki miatt gyűlölködik az egész világgal szemben.
Hát ez a kislány kerül most a Thomson Parkba Mrs. Trotterhez. Szegényes, elhanyagolt, poros ház, hatalmas túlsúllyal küzdő nevelőanyával, egy hétéves, Gilly számára ostobának tűnő, félénk, szintén nevelt fiúcskával. És hozzá egy öreg, vézna, fehérszemű, vak néger szomszéd, aki nap, mint nap Trotteréknél vacsorázik. Gilly gyűlöli a színesbőrűeket, a kövéreket, az ostobákat, a rendetleneket. Haragja, méltatlankodása az egekig csap, üt-vág minden szavával. Nem látja meg Mrs. Trotter emberségét, mindenütt ott levő segíteni akarását. Leszól és nevetségessé tesz minden megnyilvánulást, bárkiét új környezetében, otthon is, az iskolában is.
Nehéz olvasni a teljesen elvadult kislány gondolatait, tetteit. Gilly minden érzés nélkül dönt, cselekszik, tapos. Hideg, megfontolt szándék viszi galád útjaira. Egyetlen célja, édesanyjához jutni bármi áron. Úgy gondolja, ez a cél jogos, mindent megtehet érte. De amit Mrs. Trotter ellen tervel, megvalósíthatatlan és bűncselekmény. Gilly elbukik. Várja a büntetést. Ám Gilly életében először a rosszért nem kap rosszat. A termetes asszonyság nem vádolja, nem űzi el, ragaszkodik hozzá. Mintha tudná, nem azért kell szeretnünk valakit, mert jó, hanem hogy jó legyen. Megelőlegez valamit. Az okos Gilly ezt a fajta nagylelkűséget megérti, átérzi és elfogadja, hagyja hatni. És elindul az átváltozás. Gilly lelkében érzések születnek. Megértés, elfogadás, részvét, felelősségvállalás, megsegítés. Csoda, amely belülről indul és kijut a külvilágba, mert egyetlen egyszer valaki nem akart visszaütni a félelmetes kislányra. Félelmetes, mert tele van félelemmel, a csínyekkel ezt akarta palástoli. Gilly végre otthonra talál. Elfogadja, értékeli az egyszerű, nehéz sorsokat, a részesévé akar válni, teljes erejével van közöttük és segíti őket.
Nyugalma lehetne. De …. Amit elindítunk kilőtt nyílként a világba, az célba ér és visszatalál hozzánk, kopogtat következményként. Gilly elküldött egy levelet ismeretlen anyjának, új otthonáról riasztó képet festve könyörög, hogy mentse ki innen. Nem az édesanya, hanem a nagyanya érkezik meg, akkor, amikor Gilly már otthon van. Nincs mese, a vérszerinti rokonnal, aki idegen, menni kell. Amiért küzdött, most itt van, talán majd anyja is várja, de életében először nem akar menni. Láthatatlan szálak marasztalják, gyökerek fogják, de menni kell. Akiket annyit gúnyolt, szívszakadva hagyja el.
Aztán jön az annyira várt csoda, megérkezik az édesanya. De Gilly megérti, hazug világot épített föl magának, ami csak az álmaiban létezett. Akiért marta az egész világot, semmi, érdemtelen bármire. Most már azonban nincs baj. Bár a meglelt otthon elveszett számára, de ott ő csodákat élt meg. A szálak nem szakadnak el. A csodák ismételhetők. Gilly édesanyjától az élet lehetőségén túl csupán szép nevét kapta – Galadriel, egy hatalmas királynő neve Tolkien regényéből. Gillynek is hatalma van, de már nem uralkodni akar. Gilly képes lesz már újra otthont teremteni ott, ahol csak magány és csalódottság volt eddig, mert Mrs. Trotter bocsánata megtanította őt szeretni.
Aki végigolvassa a regényt, megszereti Gillyt, elismeri harcát, felismeréseit, átváltozását. A kamaszkorú olvasók mellett, ajánlom szülőknek és pedagógusoknak is.
