Egy nap még minden második percben sírva fakadsz, állandóan csak a magányt érzed és azt, hogy nem kellesz senkinek. Aztán jön valaki, aki miatt már nem fogsz szomorúság és kétségek miatt sírni, nem fogod többé azt érezni, hogy egyedül vagy, mert ő mindig ott lesz majd melletted.
Egy nap még szégyenkezve lehajtod a fejed, amikor körülötted nevetnek az emberek, mert azt hiszed, rajtad szórakoznak. Azt gondolod csúnya vagy, kövér és ezért biztosan téged gúnyolnak épp ki. Aztán jön valaki és rá jössz, hogy igenis szép vagy és azok az emberek anno nem rajtad, hanem egy viccen nevettek.
Egy nap még nem hiszel a boldogságban, úgy érzed, hogy sose lesz újra őszinte mosoly az arcodon, hogy sose raksz majd ki képet arról, hogy tényleg boldog vagy és nem csak másoknak akarod azt hazudni. De majd jön az a valaki, aki miatt az a mosoly örökre őszinte marad és a szíved is újra megtelik boldogsággal.
Egy nap csak az ürességet látod egy megtelt pohárba, a hideget a ragyogó napsütésben, a fájdalmat egy szép mosolyba. Aztán egy új ember lép az életedbe. Látod majd a lehetőséget a lehetetlenben, az örömöt a szomorú emlékekben és érzed ahogy az össze tört szíved újra egy egész lesz.
Egy nap rájössz, hogy évekig küzdöttèl valami ellen, ami ellen sohasem kellett volna. A hited volt az. Az élet minden embernek ad nehéz helyzeteket, amiket meg kell oldania, mindenkit össze tör valamilyen módon egy kicsit. De majd jön Ő és megérted miért küzdöttèl eddig és rájössz, mindig van remény.
