A Sztrugackij fivérek regénye az orosz science fiction egyik legkiválóbb darabja, amelyben a földöntúliság, az emberi értékékek és gyarlóságok, valamint az ismeretlen megismerésére irányuló törekvésünk mind-mind hozzájárul a mű szövetéhez.
A történet szerint bolygónkra rövid, de meghatározhatatlan időre (12-24 óra) hat hatalmas kiterjedésű idegen űrhajó száll le. A hajók utasait senki nem látja, érkezésükre és távozásukra sincsen szemtanú, ám leszállásuk helyén a természet törvényei érvényüket vesztik, valamint az idegenek által hátrahagyott rejtélyes tárgyak bizarr hatást gyakorolnak használójukra és annak környezetére.
A lakosság védelme érdekében ezeket a területeket (innentől „Zónákat”) a világ kormányai elzárják, illetékteleneknek a belépés tilos, ekkor találkozunk főhősünkkel, Redrick Schuharttal, becenevén Rókával. Redrick egykoron egyike volt azon vállalkozó kedvű és vakmerő embereknek, akiket „stalker” néven emlegetnek, és akik a különféle, a Zónákban található idegen tárgyak kicsempészéséből és eladásából húznak hasznot. Redricket annak idején családja eltartása vezette a Zónába, ám rajta kívül más stalkerek is működnek a rejtélyes terület berkein belül, olyanok, akiket az aljasság, hatalomvágy, a pénz imádata vezérel, nem is beszélve a kormányok hátterében meghúzódó árnyékszervezetekről, akik a világuralom kulcsát látják a Zónákban, ennek oltárán pedig a stalkerek életét sem átallják feláldozni. Redricknek nincs szerencséje, pár évre börtönbe kerül illegális tevékenységei miatt.
Börtönbüntetését letöltve egy a családját ért tragédiasorozat következtében felkerekedik, hogy felkeresse a Keselyű Barbridge nevű egykori társa (és orgazda) által emlegetett, a Zóna kellős közepében lévő arany színű gömböt, a Kívánsággépet, amely Redricket magát is kísértésbe ejti. Útjára elviszi magával Arthurt is, Keselyű Barbridge fiát, egy naiv, de jószívű fiatal fiút. Redrick éles eszű és tapasztalt zónajáró, ám ez a kiismerhetetlen közeg így is tartogat számukra bőven meglepetést…
A regény rendkívül jól zsonglőrködik a szereplők belső világával, a Zóna leírásaival, valamint a bennük lézengő – néhány esetben saját tudattal rendelkező – jelenségekkel. Miközben Róka, és a többi stalker kalandjait követjük, a világ tudósai (xenológusok) újabbnál újabb elméletekkel próbálják magyarázni az idegenek látogatását, a zónák létrejöttének célját. Miért jöhettek? Miért pont ott szálltak le, ahol? Miért nem látta őket senki? Vajon van-e egyáltalán bármilyen célja látogatásuknak?
Mint azt az egyik xenológus eszmefuttatásán keresztül is látjuk, a látogatás utóélete, a társadalomra gyakorolt hatása jóval izgalmasabb, mintsem maga szándék, amely a vizit mögött lapul. Ennek oka magukban a látogatókban rejlik, kik – mint ahogy a tudós felételezi – pusztán pihenési célra, útjuk egyik állomásaként használták bolygónkat, a hátrahagyott tárgyak pedig számukra csak hulladék, mint családi piknikezéseinkkor az eldobott szalvéta, üveg, doboz, amelyet a hangyák megtalálnak, elhordanak, majd a maguk céljaira hasznosítanak. Ilyen módon az ember-földönkívüli reláció ebben a történetben vajmi kevéssé lényeges, hiszen a látogatóknak feltehetően eszükbe sem jutott a Föld lakossága, észre sem vettek minket. Ami igazán fontos az az, hogy ezeket az emberi szemmel csodának, vagy éppen sorscsapásnak vélt technológiákat miképpen használjuk fel, mihez kezdünk velük, amely hozzáállásunk egyben társadalmunk „érettségét” is tükrözi egy majdani kapcsolatfelvétel megvalósulásához.
Redrick személyes küldetése hasonlóan érdekes kérdéseket vet fel: Az aranygömb vajon milyen kívánságokat teljesít? Valóban arra vágyik az ember, ami a fejében jár, vagy belső monológunk valójában csak felszínes vágyainkat tükrözi? Tudjuk-e egyáltalán, hogy mi legbensőbb sóvárgásunk tárgya? Ha végül mégiscsak megszerezzük, boldogabbak leszünk? A regény válaszokat nem ad, ám kitűnő alapot nyújt az ezen kérdéseken való elmélkedéshez…
