A világűr végtelen… A világűr végtelen és sötét… A világűr végtelen és sötét és bizarr… A világűr végtelen és sötét és bizarr és tele van rossz költészettel…
Douglas Adams regénye az a science fiction műfajának, mint Terry Pratchett Korongvilág-szériája a fantasy számára. A komor, filozófiai kérdésekkel és társadalmi dilemmákkal tűzdelt tudományos fantasztikum világából egy teljesen eszement, őrült káoszba kalauzol el minket.
A történet szerint Arthur, regényünk főhőse éppen házát készül megvédeni egy építési vállalattól, akiknek pont Arthur házának vonalában kell autópályát építeniük. Mikor Arthur már a bulldózer elé fekszik, egy űrhajó ereszkedik alá. Arthur megtudja barátjától, Ford Prefect-től, hogy a Földet nemsokára megsemmisítik a galaxis bürokratái, a kíméletlen és kegyetlen Vogonok, akik űrsugárutat terveznek a bolygó helyére építeni. Mint kiderül, Ford nem egészen az, akinek Arthur megismerte, valójában ő az Galaxis útikalauz egyik szerkesztője, a kódexé, amely a galaxis összes bolygójáról és azoknak lakóiról hivatott tájékoztatni használóját. Arthur barátjával együtt megmenekül a Föld pusztulása elől, és kezdetét veszi az összesen öt+1 regényen (az utolsót már nem Adams írta) átívelő kaland…
Arthurék csillagközi útjaik során olyan elképesztő karakterekkel futnak össze, mint Marvin, a depressziós android, Szlartibartfaszt, a mérnök, aki világokat tervez, Zaephod Beeblebrox, a kétfejű szélhámos, valamint számos faj, amelyekhez foghatókat csak Adams elméje volt képes kreálni.
A műfaj stílusjegyeit mesterien kezelő, illetve kiforgató író rendkívül jól tapint rá az Asimov és Sagan hagyományai nyomán kialakult univerzumkép visszásságaira, az ő műveik komolyságának abszurditására annak tükrében, hogy a világegyetem valójában oly mértékben végtelen, hogy bármi és annak a bárminek az antitézise is egyszerre lehet jelen benne. A halálosnak tűnő szituációk egyik pillanatról a másikra feloldódnak, áthidalhatatlan akadályok válnak semmissé a véletlen révén, sőt, még a halál sem végleges ebben a valóságban, erre is utal az Útikalauz szlogenje: Ne ess pánikba!
A történetből az évek során több médium is merített, először rádiójáték, majd később tévésorozat, legvégül pedig 2005-ben mozifilm formájában került a közönség látószögébe. Mindegyik feldolgozás a négy kötet egyfajta egybegyúrása, a történet fő vázat az első kötet, a mellékszálakat pedig a többi rész adja. Mindegyik többé-kevésbé jól sikerült, a sorozatot a megátalkodott rajongók, a mozifilmet pedig a sci-fi és a vígjáték műfaját kedvelőknek ajánlom figyelmébe.
