Kozmosz Könyvek (1972), Csohány Kálmás rajzaival, 167 oldal
Csörsz István Baján született 1942. május 21-én és 2018. február 15-én Vácon hunyt el.
Majd harminc éven át próbálkozott az élet több területén: volt szakmunkás, matróz, műszerész, fénymásoló, fafaragó. 1967-től jelentek meg művei. 1971-től lett szabadfoglalkozású író. A beatnemzedék hiteles tolmácsolója, az új generáció bajainak kutatója.
1973-ban vásároltam a Vastövist nyolc forintért. Ez volt az első Csörsz könyv, amit olvastam, azóta félméter van belőlük az egyik könyvespolcomon és mindegyik remekmű.
Pont arról szól, amiről akkor nekem szólnia kellett egy könyvnek, zene, lányok, szabadság, mert meg voltam győződve, hogy világhírű zenész, színész vagy író leszek, akiért döglenek a csajok. És egy olyan könyv, amiben olyan mondatok vannak mint: „Gonoszul rám szabadította a házban levő összes csendet.” és „Egy falatka álmot lökött elém a szoba, amit nem aludtam el.” vagy „A lány felém fordult, két kis melle döfött egyet a levegőn.”, letehetetlenségre van ítélve.
A Vastövis főszereplője a fiú, akiről később megtudjuk, Györgynek hívják. Vele történnek az események, az ő életébe látunk bele. Megtudjuk, hogy szülei kisgyermekkorában elváltak, testvére Julcsi az édesanyjához kerül, ő az apával él tovább. Majd gimnázium, konzi, zenekar, szerelem, háború. Ezek több szálon futó cselekménnyé állnak össze a történet során.
Leghangsúlyosabb szál, a zenekari. Egy négytagú alkalmi zenekar tagja lesz. Ő és Gabi a két gitáros, Piusz az orgonista és Tamás a dobos, az akkor szokásos felállás. Az OSZK-ban (negyven számot kellett tudniuk, s abból a szúrópróbaszerűen választottakat eljátszani) működési engedély kapnak, s irány a Balaton, ahol vendéglátóznak a nyáron. Csörsz aprólékosan mutatja be az emberi helyzeteket, konfliktusokat, örömöket, zseniális stílusban. A zenekaron belül elfoglalt helyekért vívott csatákat, a vélt és valós hódításokat, és a csalódást, mikor egy „menedzser” ellopja a dalukat.
Külön futnak a család, a szerelmes levelek, a képzelt atomháború szálai. S ráadásul megtudjuk, a zenekar tagjaiból mi lesz (mint gyakran a filmek végén) sok év múlva, amit én külön is nagyon szeretek. Aprólékosabban nem mesélem el a történetet, mert akkor oda az élvezet.
Csőrsz István így ír a könyvéről: „Sokat töprengtem gyerekkoromban, milyen az égig érő fa. Nagyon magas törzse van, ezt elfogadtam, ugyanakkor ragaszkodom hozzá, hogy valahol az én közelemben kezdődjön a lombja – aztán csináljon, amit akar, az égig.
Felnőttem.
Most azt próbálom elképzelni, meddig ér a gyökere. Amikor a Vastövist írtam, úgy éreztem, lenyúlik a pokolig. A világ leggyönyörűbb nádkunyhójában írtam ezt a regényt, nyáron, a Balaton mellett. Legösztönösebb írásaim egyike – ezért szeretem még ma is, pedig szinte minden gyalogútja eltűnik az erdőben, és tele van ködös áttörésekkel. Nekem így igaz. Amikor befejeztem a munkát, boldogan kibotorkáltam a kertbe, és felrúgtam apám cefrés üvegét. István -nézett rám döbbenten -,mit csináltál?!”
Nekem egyik kedvenc könyvem már negyvenhét éve. Újra olvasom és ajánlom, ahogy most nektek is. Irány tehát a könyvtár és kölcsönözzétek ki. Életre szóló élményben lesz részetek!
