Találomra emeltem le ezt a könyvet a polcról. Tetszett a borítója, könnyű olvasmánynak gondoltam. Miután elolvastam a fülszöveget, már nem úgy tűnt, de amikor belekezdtem, rájöttem, hogy nem lesz vidám történet.
Nem könnyű olvasmány, nem is tudom, hogyan kezdjem. Nem mostanában olvastam, de egyszerűen nem megy ki a fejemből. Még élénken élnek bennem az érzések, melyeket kiváltott belőlem. Végigbőgtem a könyvet.
June élete nem mesébe illő, pedig az lehetett volna… Annyi szörnyűségen megy keresztül, mégis erős marad. Az, amit a mostohaanyja művel vele, bicskanyitogató! Volt olyan pillanat, több is, amikor jól megtapostam volna a könyvet, vagy kiráztam volna belőle mostohaanyut. Sokszor éreztem tehetetlen dühöt. Szomorú történet családon belüli erőszakról, iskolai zaklatásról, arról, hogy milyen igazságtalan az élet. Mennyire kegyetlen tud lenni az ember, meddig képes elmenni, ha úgy érzi, ő van fölényben, mindezt családon belül (is). Az egyetlen pozitív ellenpont Blister, a lány barátja, aki végig kitart a lány mellett, és némi boldogságot csepegtet az életébe.
Földbedöngölő, elgondolkodtató történet. Csak papírzsepivel ajánlom!
