Fiatalnak lenni a XXI. században nem egyszerű dolog. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi negatív hatásnak vannak kitéve. Kamasz lányaim vannak…. Szülőként sem mindig találjuk annak a receptjét, hogy hogyan lehet és kell kezelni egy mai tinit. Persze a könyv sem ad választ mindenre, de felnyitja a szemünket arra, hogy változtatni kell a struccpolitikán (csöndben ül a telefonjával, biztosan minden rendben van). Kalapos Éva történetében a 14 éves Patrik átlagosnak mondható életét kísérhetjük végig egy darabon. Patrik nem tud láthatatlan lenni, pedig erre vágyott a legjobban. Egy teljesen hétköznapi dolog miatt Patrik élete zuhanórepülésbe kezd. Húsz, évvel ezelőtt nem kapott volna ekkora jelentőséget egy banális esemény, elrendeztük magunk között, de ma nem így működik. Az írónő jól ábrázolja a zaklatás fokozatosságát, a fiú lelkiállapotának változását és a felnőttek tehetetlenségét, vagy inkább nemtörődömségét, bár ez sem jó szó rá. Nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a dolognak, mert régen az bevált szokás volt, hogy a fiatalok elsimították egymást között a konfliktusokat, vitákat, és itt az „egymás között” van a hangsúly. Az Internet világában ez már nem létezik, túl nagy a nyilvánosság. Ha dühös azt tudja meg mindenki, sőt éjjel-nappal képes zaklatni a kiszemelt áldozatát. Patrikkal is ez történik.
Az okos telefonok világában hová vezethet egy zaklatás, ha sem a szülők, sem a barátok, sem pedig a tanárok nem tudják, nem veszik észre, vagy legyintenek rá egyet. Vajon elvárható-e egy kamasztól, hogy jelezze a problémát, és ha jelezte mennyire vesszük komolyan?
Kinek ajánlom?
Szülőknek, tanároknak, kamaszoknak…mert van megoldás!
