Előszó:
A komposztkészítés a legismertebb kerti munkák egyike, amelyet már az ókorban leírtak és a gyakorlatban is alkalmaztak. Lehet erről egyáltalán valami újat mondani?
A kérdésre igennel felelhetünk. Megnőtt a komposzt- és komposztföldkészítés jelentősége; sok új gyakorlati tapasztalat halmozódott fel. Fel kell ismernünk, hogy a humusznak a Föld kiterjedt területein észlelhető csökkenését csak a humusz növekvő mértékű készítésével lehet ellensúlyozni. Ezt megnehezítik az állattartás kiegyensúlyozatlan viszonyai, valamint a szarvasmarha- állományok csökkenése. A kertészeti ágazatot ez annyiban érinti, hogy ma már sok helyen nem lehet az állati trágyát a szomszédból beszerezni, vagy az csak tömeges állattartó telepeken keletkező, gyengébb minőségben áll rendelkezésre. Ez a körülmény azt jelenti, hogy a trágya felhasználásához speciális ismeretekre van szükség.
Ehhez járul még a komposztáláshoz korábban ritkán használt anyagok, pl. ásványi talajok vagy kőzetek alkalmazása, fakéreg adagolása, nem utolsósorban pedig az olyan technikai segédeszközök használata, mint a komposztaprítók, a markolók vagy a trágyaszórók.
Gyakorlati tudnivalók közlésére szánt könyveket csak ritkán lehet egyedül megírni. A munkához a speciális kérdések beható ismeretére és tanulmányozására van szükség. Magam is támaszkodtam nemcsak Reinhold Riedel és Wolfgang Schmidt, hanem Jochen Mauer és Matthias Stein közreműködésére is, akiknek ezért e helyen köszönetet mondok. A felületi komposztálás kérdéseit Gerlinde Butzer és Peter Grosch dolgozta fel.
Köszönet illeti az Eugen Ulmer kiadót, amiért ezeknek a kérdéseknek fokozott figyelmet szentelt, és a munkát könyv formában kiadta. Külön is köszönöm a kiadó munkatársainak a fáradozását.
A talajok termőképességével naponta kell foglalkozni, a munka hatása azonban nyilvánvalóan csak a jövőben mutatkozik meg. A legjobb kertészeti hagyományokat folytatjuk akkor, amikor napi tevékenységünk közben sohasem tévesztjük szem elől a talaj termőképességének megőrzését és fokozását.
