„Mert olvasni kell. Olvasás nélkül nem vagyok.
Vagy nem én.”
(Esterházy Péter)
25 évvel ezelőtt (megjelenésekor) olvastam először, és azóta is nagy kedvencem. Ezért erről a könyvről mindenképp írni akartam. Persze ehhez szeretni kell Esterházyt, – feltétel nélkül – mert ez a könyv nemcsak róla, hanem ÁLTALA is szól. Ugyan fordítóként jegyzi a művet, de legalább annyira alkotója is a szövegnek, mint az eredeti szöveget író szerzőpáros: Irene Dische és Hans Magnus Enzensberger. Aki – Esterházy árnyékában – viszonylagosan megőrizheti alkotói önállóságát, az Michael Sowa, az illusztrátor. Képei az arisztokratikus témát megilletően mívesek, színeikben visszafogottak, s formavilágukkal a 19. századi képes újságokat idézik.
Mert ez egy képes könyv, amit első blikkre akár gyerekkönyvnek is nézhetnénk. De a megtévesztő külcsín, formátum is csak a játék része… J
A könyv ugyanis – és most az eredeti szövegről beszélek – „egy lapos, rosszacska szójátékra épül”: az Osterhase (= húsvéti nyúl) – Esterházy összefüggésre. Így a történet egy nagy, hatalmas, nagy hatalmú (=arisztokrata) nyúlcsaládról szól, melynek tagjai valami folytán egyre aprócskábbak. Az öreg herceg javaslatára a család ifjú sarja (=hősünk) Berlinbe utazik, hogy feleséget találjon magának, minél böhömebbet, „antul jobb”.
A történetről ennyit, mert itt nem a sztori a főszereplő. Sokkal inkább ez a pazar – helyenként nyelvi, helyenként meg úgy szimplán – játék. Megannyi utalás – társadalmi, politikai, történelmi, irodalmi – ; csipkelődés, böllenkedés (az eredeti szöveggel és a szerzőkkel); főhajtás a felmenők előtt:
„Ez a fordulat az édesapám leleménye, akit a biztonság okáért megkértem, hogy fordítsa le nekem a szöveget. Evvel több nyulat is ütöttem egy csapásra. Ő, ha dolgozik, mindig nagyon kedves lesz, talán meghatódik a saját szakértelmétől, és ez kihozza belőle a helyességet. (…) És nagyon megnyugtató az ő mankójával dolgoznom. Nézegetem a fordítását, és úgy érzem, nem érhet semmi baj. És mi más volna egy édesapa, mint ez, ez a semmi baj.”
Ugye szép? Merthogy ez a könyv egyszerre szép, kedves, mulattató, tele ragyogó, cikázó gondolati sziporkával, megszámlálhatatlan leleménnyel, mely mind-mind E. P. „fékezhetetlen agyvelejét” dicséri.
