Kedves Olvasó, talán észrevette már, hogy könyvtárunkba belépve, a bejárattal szemben egy kicsiny vitrin fogadja Önt, melybe egy-egy aktuális esemény, ünnep kapcsán válogatunk kiadványokat. Itt láttam először Olga Tokarczuk könyvét. A Nobel-díjról hallottam, de korábban nem ismertem sem az írónő nevét, sem a műveit.
Bizarr történetek… Tíz novella 180 oldalon. A helyszín és az idő változatos. Egyes események a közeli jövőben játszódnak, másokat pár évszázaddal korábbra helyez a szerző. Találunk közöttük sci-fit, fantasyt, de szerepelnek a kötetben olyan elbeszélések is, melyekben egyetlen valószerűtlen elem sincs. Ilyen például – mi más is lenne a címe? – az Igaz történet. Hátborzongató. Döbbenetes. Elsősorban azért, mert érezzük, hogy valami hasonló bármelyikünkkel megeshet. Kiváló példája annak, amiről maga az írónő is beszélt a Nobel-díj átvételekor, hogy olyan világban élünk, „amelyben elveszve és magányosan mozgunk, s mások akarata lök minket erre vagy arra. Követjük a különféle fizikai, társadalmi és gazdasági erők hatását és úgy mozgunk, mintha zombik lennénk.” Valószínűleg attól érezzük szürreálisnak az egészet, mert Tokarczuk olyan alapvető erkölcsi értékek relativitására mutat rá művében, mint a jó és a rossz. Olyan érzésünk támad, mintha billegne a mérleg nyelve, vagy felcserélődne a két oldal…
A történetek épp ezért elgondolkodtatóak. Vegyük pl. az Eltéve című novellát. Az olvasóban hosszasan motoszkálnak olyan kérdések, hogy voltaképp ki is volt a hibás?, volt joga hozzá?, megérdemelte?… Aztán van történet – Mindenszentek hegye – mely a csoda lehetőségével nyűgöz le. Különös elegye a racionalitásnak és az irracionalitásnak, s megmosolyogtató részletek után magasztosba fordul. Lehetséges lenne mindez? S ha hatalmunkban is áll, szabad ezt? A novellák nem adnak válaszokat, csak kérdéseket indukálnak.
Kedves Olvasó, ha nem jut túl sok ideje az olvasásra, vagy kedveli a rövidprózát, s kicsit magvasabb olvasnivalóra vágyik, és nem retten vissza a felfestett világokba kisebb-nagyobb mértékben beszűrődő szürreális elemektől, feltétlenül ajánlom a könyvet. S ha esetleg kérdés, hogy nekem melyik a személyes kedvencem, talán azt mondom, hogy a Transfugium.
