Egy jó történetnek „olyannak kell lennie, mint egy üres háznak, egy nyitott kertnek, egy elhagyatott tengerparti fövenynek. Az olvasó beleköltözik súlyos poggyászával és régóta dédelgetett javaival, a kétkedés magvaival és az értelem metsző pengéivel, az emberi természet térképével és többkosárnyi tápláló hittel. Ezután belakja a történetet, felfedezi minden zegét-zugát, a saját ízlése szerint rendezi a bútorokat, a falakat belső világának vázlataival borítja, s ezáltal a történet az otthonává válik.”
A fent idézett sorokat – mint afféle ars poéticát – a 45 éves kínai-amerikai szerző, Ken Liu novellagyűjteményének előszavában olvashatjuk.
A szerző amellett, hogy nagyon szépen ír, magabiztos kézzel teremt világokat, játszódjék a történet századunknál több száz évvel korábban vagy sok-sok évezreddel később. Történeteiben számtalan napjainkat is érintő téma kerül felszínre. A Bizánci empátia c. elbeszélésben pl. az internetes média és a manipuláció kap főszerepet, valamint az, hogy mindez hogyan befolyásolja a humanitárius segélyszervezetek működését. Két álláspont feszül egymásnak, és az olvasó nem tudja, hogy melyik félnek adjon igazat. Nagyon fontos szerzői üzenet ez, hogy nincs kinyilatkoztatás, nincs mindenek fölött álló igazság.
Olyan nyelvi eszközök is fontos szerephez jutnak a kötet néhány darabjában, mint az emoji-k. Ilyen pl. a címadó novella is, melyhez még két másik kapcsolódik (Az istenek nem tűrik a béklyót, Az istenek nem haltak meg hiába). Több történetnek is központi témája a tudat hálózatra való feltöltése, s ily módon az emberi élet határainak kiterjesztése, egy másféle létforma lehetősége.
A kötetben olvasható sci-fi és fantasy írásokból nem annyira válaszokat kapunk, mint inkább egy halom kérdés vetődik fel bennük. Itt van pl. a természetvédelem kérdése. Az Üzenet az öbölből: negyvennyolc óra a massachusettsi remetével című írás olvasása után lehet, hogy elkezd motoszkálni bennünk, hogy mi, emberek még mindig nem értelmezzük helyesen, hogy mi is a szerepünk ebben az ügyben.
Egy dologra egészen biztosan rávilágít az, ahogyan Ken Liu látja a dolgokat, hogy mindent lehet egészen más szemszögből is szemlélni.
A könyv legfontosabb hozadéka, hogy perspektívát adott számomra, mert bevallom, egy ideje ennek hiányát érzem az emberiség jövőjére gondolva.
