Biológiai rendszerünk csaknem tökéletes módon kapcsolja össze és integrálja a természet valamennyi alkotóelemét és folyamatát. Josef H. Reichholf könyvében bemutatja ezeket a változatos összefüggéseket és elénk tárja, mennyire érzékenyen reagál ez a rendszer a külső hatásokra.
A kötet a Tudományok Kiskönyvtára sorozat 11. darabja. A sorozat kötetei érdekes, mindennapos kérdésekre adnak választ érthető, könnyed stílusban, de mindenekelőtt: tudományos megalapozottsággal.
Részlet a kiadó előszavából: Csupán az 1996-os és 1997-es esztendőkben több természettudományi és műszaki publikáció látott napvilágot, mint amennyi az első írásos emlékek korától a második világháborúig összesen megjelent. Egy ekkora tudásanyag nem csak a laikus számára ijesztő mennyiség; a szakértő sem látja át teljesen – még saját tudományterületét sem. Mi alapján lehet így eldönteni, hogy mely ismereteknek van értelme, s hogyan adjuk tovább ezeket? Vagy milyen következményekkel járhatnak mindannyiunkra nézve? Hiszen épp a természettudományok ölelik fel az élet olyan területeit, melyek nap mint nap érintenek minket – még ha ezt nem is vesszük sokszor észre. A Tudományok Kiskönyvtára sorozat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy útmutatóként kalauzolja az olvasót a természettudomány és a műszaki tudományok legfontosabb területein. A közérthető bemutatások középpontjában alapvető és döntő fontosságú ismeretek, elméletek állnak. A részletes ismertetéseket tudatosan és konzekvensen kerültük.
Ez a könyv „a természet háztartásának” tudományával foglalkozik. Josef H. Reichholf az ökológia fogalmát – mely a politikában és társadalomban sokszor (hamis) ideológiai tartalommal megtöltött jelszóvá vált – természettudományi alapokra vezeti vissza. Érthető és hatásos példákkal magyarázza meg az alapvető összefüggéseket, a tápláléklánc és az anyagcsere rendszerének, valamint a populációk és a faji sokféleség kölcsönhatásait. A legmeglepőbb az az újbóli felismerés, hogy a természet mégsem olyan, mint amilyennek szeretnénk. A „természet egyensúlya” például sokkal inkább idealizált elképzelés, mintsem természetes alapállapot. De vegyünk egy másik példát: a volt NDK-ban – egy olyan ország területén, melyen a környezeti terhelés rendkívüli méreteket öltött – lényegesen nagyobb faji sokféleség maradt fenn mint a régi NSZK-ban, ahol az „ökológiai” szempontok sokkal nagyobb szerepet játszottak. Egy dologgal mindenki tisztában van: a környezetet védeni kell. Védeni azonban csak azt lehet, amit ismerünk. A könyv ebbe a világba vezeti be az olvasót.
