Vírushelyzetet követő nyitás ide, elmaradt programok hosszú sora oda, a legnagyobb nyárban, szabadságolások idején nem szoktunk programokat szervezni. Ezúttal mégis úgy alakult, hogy a szokásos hosszabb-rövidebb nyári zárva tartást megelőző hétvégén került sor egy természetismereti foglalkozásra. Első herpetológiai sétánk apropója egy véletlen találkozás volt: Kuntler Edit Eszter kolléganőnk futott össze Gemencben egy ifjú herpetológussal és édesapjával, amint kígyót s békát kerestek a vízparton. Mint kiderült, közös ismerősük Péntek Attila László biológus, az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának titkára. A lelkesedés szülte ötletet tett követte: bár nem ideális a nyári hőség a herpetológiai sétára, Attila örömmel vállalta, hogy bemutatja a környékbeli fajokat. A szombat délelőtti kánikula ellenére huszonöten indultunk körbe a Sötétvölgyi-tó körül. A part mentén sétálva kerestük a hüllők és kétéltűek számára optimális búvóhelyeket, vigyázva arra, hogy a tó félszigetén botorkálva ne zavarjuk meg a pecások nyugalmát, zajongásunkkal ne hiúsítsuk meg a fogás lehetőséget. Dacára, hogy relatíve frekventált hely, sokféle madarat lencsevégre lehet kapni a szürke gémtől a jégmadárig. A tikkasztó melegben a hüllők kevésbé mutatkoztak: nem leltük a mocsári teknősök nyomát. Zöld gyíkhoz, vízisiklóhoz, tavi békához volt szerencsénk, Péntek Attilától pedig sokat megtudtunk e fajok életéről. Bár a tóban gőték is előfordulnak, kétéltűt fogni, közelebbről megvizsgálni, csak az erdőszélén tudtunk egy erdei békát. A túránkat a kilátó megmászásával koronáztuk meg, s miután töltekeztünk az elénk táruló panorámával a déli verőfényben, megállapodtunk, hogy tavasszal mindenképp lesz újabb herpetológiai séta.
Galéria:
