Hideg szellő süvít
átszökik a szőlőtőkék között,
Nyári zápor hullik
az esőcseppek megállnak ajkaim fölött.
Kár, pedig lecsókolhattad volna
a pillanatot szebbé téve,
Mosolyogva fekszem az ágyamban
mert napjaim csodálatosak veled együtt élve.
Olyan vagy, mint a herceg
kire mindig is vágytam,
Hintó helyett ugyan Volkswagenen
de semmi baj, mesét már úgyis sokat láttam.
Mikor ajtómban megjelensz
szívem százszor gyorsabban dobok,
Ha bármikor meglátlak, eszembe jutnak
a közös filmek, szeretkezések, dalok.
Azt hiszem, nem is tudod
mit jelentesz nekem,
Te vagy az otthonom, az én ohanam
kérlek fogd a kezem, s maradj mellettem.