Valentinyi Roberta
Az erdő hangjai
Égbe nyúló fák, ha beszélni tudnának,
Vajon mit mondanának?
Ágaik lengedeznek a szélben,
Furcsa, de beszédüket mégis értem.
Tolmácsnak jelentkezem,
Elmondom, mit gondolnak!
Olvasóm, segíts, hogy mindent
Hitelesen fordítsak!
Tölgyesek, bükkösök erdejét
Már mind megjártam;
De ilyen hangos eszmecserét
Álmomban se vártam!
Csertölgy és kocsánytalan tölgy
Vígan vitatkozik;
Kinek a favicce az igazi favorit?
Egy helyen azonban vita támad:
’A tölgyilonca vinné el a faiskoládat!’
Ez a visító sértés visszhangzik az erdőben.
Futok, ahogy tudok, de holland facipőben
Elbotlok gallyban, ágban, levélen…
Már sáros a ruhám, fáj a lábam
Mégis kihúzom magam egészen,
Fadrámát eddigi életemben még nem láttam.
Viaskodó fák agresszív csatája,
Kettészakadt az erdők hazája.
Hatalom, jóslás, élet mind veszélybe került.
Nekem kell megmentem a korábbi derűt,
Hogy a drüasz tovább éljen, én kockáztatok
Dodona szent fái vigyázzatok!
Hamvas küllők, szajkók segítsetek nekem,
Hogy újra bársonyos béke legyen!
Az idő megállt, a veszteség vánszorog,
A Viszály inkább elandalog…
