Szél Liza
Húsvét
Ami éppen kijön alapon
Szerettem, illetve szeretem. Van hangulata, mégis az idő átformálta az egész ünnepet, ennek ellenére régen mindig kicsíptem magam ezekre a napokra. Szép, nagy rokolyás szoknya. Kötény, befont haj benne egy hosszú piros szalaggal, majd vártam a nyuszit. Vajon mikor jön? Vajon mennyire voltam jó és mit érdemlek érte? Beszélhetek majd vele? Ugye szép vagyok? Nem túl sok az öltözet? Pont ideális? Papának tetszik, akkor nagy gond nem lehet…
Izgatott gyermek voltam szó se róla, de hát valljuk be meg kellett adni a módját. Éppen ezért mindig rá is szóltam a család fiaira, mert mindig egy verssel szerették volna elintézni a locsolást. Azért ez nem teljesen így megy, na! Valamit valamiért alapon nem igaz? Több vers – több szép tojás…
Nos, igen beszélhetnék még itt novellákban arról, hogy miért szerettem / szeretem a húsvétot, de mint majdnem minden ünnepnek, ennek is egy lényege van, az pedig az, hogy együtt van a család. A hagyományok a legfontosabbak, és addig jó, amíg ebben a felgyorsult világban ezeket meg tudjuk tartani, még akkor is, ha ez a pandémiás helyzet próbálja megcáfolni ezt az egészet.
Szóval, így végszóként teljen mindenkinek kellemesen a húsvéti időszak! Rengeteg sok locsolót, finom ételeket, és mutassuk meg a pandémiának, hogy rajtunk bizony nem fog ki!!
