Nagy Vivien
Vers leszek, nem költő,
Szerelem, nem szerető,
Halál és nem haldokló,
Porba hullt porhanyó.
Tűz leszek, nem szikra,
Egy feltárult kripta.
Óceán leszek, nem folyó,
Tűző napon nap-lopó.
S mikor megégeti kezem,
Mikor elfelejtem nevem,
Én leszek a hideg szél,
Mely fagyosabb, mint a tél.
Megdermesztem szívedet,
Összegyűjtöm könnyedet,
És majd a sírodon
Nevetek a kínodon.
