Feil Gréta: Ketten
Elhalkul a zaj,
Lemegy minden fény.
Érzed, hogy a színész
Benned él.
A reflektor süt,
Feléled egy világ.
Valaki a takarásból
Hatalmasat kiált.
Néma lelkek figyelnek
Egy ismeretlen árnyat,
De nem az a lány, akit
Olyan nagyon vártak.
Megérkezik az is,
Ketten állnak szemben,
Érzi a vörös, hogy
Nincs minden rendben.
A fekete is tudja,
Lassan előre hajol,
Mert tudja, hogy már
Találkoztak valahol.
Kezet nyújt, de
Még mindig néma,
Mindkettejük teste
Teljesen béna.
Megtörik a jég,
Végre beszélnek.
Titkon egymástól
Szebb jövőt remélnek.
Csillog a szemük,
Benne hatalmas kétség.
Közös titok kell, hogy
Egymást megértsék.
Akad egy, de még
Nem is sejtik.
A kis vörösben
Fekete vér rejlik.
Ismerős a fekete, de
Nem álmodik róla,
Hogy létezik számára
Az igazságóra.
Alig volt a világon,
Mikor anyja elhagyta.
De a kereséssel azóta
Fel nem hagyna.
Ez a játék nem
Mese, ez a valóság.
Láttam, amikor
Egymást átkarolták.
Szerepük valóra vált.
Nem gyakran van ilyen,
De most a két színész
Egymás vállán pihen.
Egymás szemében
Önmagukat látják.
Végre megtalálta anya
Az elveszett lányát
