Valdraf Viktória Fanni: Köszöntő Édesanyámnak
Mikor a szíved alatt hordtál, éreztem már szerettél,
Kezedbe kerülve láttam meg előszőr a napfényt,
Mikor előszőr mellkasodra helyeztél,
Éreztem szíved minden rezdülését.
Hallottam, ahogy szíved boldogan dobog,
Ez volt számomra az igazi oltalom,
Két szép szemed arcomat fürkészte,
Már akkor tudtam, szeretni foglak mindörökre.
Tudom, nem voltam mindig a legjobb gyerek,
Gyakran hullattál értem könnyeket,
Ha tudnám kitörölném a napokat,
Amikor könny érte miattam arcodat.
Lásd, itt állok előtted felnőve, s tán, megérve,
S úgy emlékszem gyermekkoromra, mint egy mesére,
Mely az együtt töltött idő miatt számomra oly kedves,
És a sok kínos történetre, ami mára már eléggé vicces.
Bár lennének szavak, hogy megköszönjem neked,
Azt, hogy én a gyermeked lehetek,
Szívem boldog amiért téged kaptalak édesanyámnak,
S amiért ekkora kincse vagy ennek a világnak!
Utolsó két soromban csak annyit kívánnék,
Az Isten Éltessen még nagyon sokáig!
