Asztalos Anna
Viszontlátás
Évek múltán újra látlak,
Régi érzelmeim ismét
valósággá válnak.
Emléked fel-fel lobban,
Nem kéne, de szívem
újra hevesen dobban.
Ajkaid, mit ajkaim érintettek,
Minden ellenállásomnak
véget vetnek.
Mindig is olyan voltál nekem,
mint egy nyári szerelem,
Álomból valóságot lassan
beteljesedni engedem.
Te vagy az én titkom,
az a srác, ki után
sok évig áhítoztam,
kire mindig is titokban
vágyakoztam.
Mikor hozzám érsz,
bőröm perzsel ujjaid nyomán,
Hidd el, ha tehetném, ezeket
az érzéseket végleg elnyomnám.
Te vagy az egyik legnagyobb
múzsám, kit valaha kaptam,
Kinek akarva-akaratlanul
mindenemet odaadtam.
Kérlek, maradj velem amíg lehet,
Szorosan fogd, és ne engedd el kezemet.
♦
Szél Liza
Zajos csend
üvölt a csend
felkér egy táncra
talán ez az
álmok átka
átkel egy tisztáson
bekúszik a fülembe
kell pár pillanat
s olyan, mint egy zene
kívül nyugodt
csak te vagy zajos
benned tombol valami
valami irdatlan hangos
Egyébként csend van!
